Effeta! Nyílj meg!

Márk evangéliumának 7. fejezetében olvasható az a jelenet, amelynek egyik tipikus alakja a magára maradt embert jelképező süketnéma, a többiek pedig azok, akik Jézushoz vezetik őt. Rendszerint a süketnéma meggyógyítása kerül reflektorfénybe, és megfeledkeznek arról, hogy milyen tehetetlen volt ez az ember, akit a többiek kénytelenek voltak vinni... Annyira, hogy az ő közbelépésük nélkül sosem született volna meg az evangéliumnak ez a különösen szép részlete. Dávied fia ezt parancsolja az embernek: Effeta, nyílj meg! Nem a füle vagy a szája az, ami zárva van, hanem az egész lénye. A fizikai betegség csupán tünete mélyebb, személyes problémájának: szándékosan megszakította a kapcsolatot a világgal, a többiekkel, Istennel. De szerencséjére néhány ember Jézus elé viszi, különben erre sem volna képes. E történeten keresztül mi is azt szeretnénk, amit azok az emberek, a Megváltó elé vezetni minden olvasót, hogy újra és újra elhangozzék ez a hatalmas erővel bíró szó, amely képes megváltoztatni az életet: Effeta! Nyílj meg!