Megtérés

Ezek szerint élnek, munkálkodnak közöttünk olyanok, akiknek biztos tudásuk van Istenről? Netán ki merik mondani azt, hogy életük irányítója Isten? Sőt, hogy Isten a kezében tartja őket? Hogy nincsenek egyedül? Hogy nem magányosak? Hogy Isten valóságosan szól hozzájuk? Hogy biztos útmutatóval bírnak a hektikus hétköznapok csatározásaiban? Hogy a különböző élethelyzetekben a saját helyüket Istenhez képest határozzák meg? Hogyha rájuk is tör a félelem és a kétségbeesés, megvannak az eszközeik a nehézségeken való felülemelkedésre? A „Ne félj!” bátorítás háromszázhatvanötször szerepel a Bibliában. Tényleg élnek közöttünk olyanok, akiknek a Tízparancsolat, a Miatyánk, a szeretet himnusza nemcsak leírt szavak, hanem élő valóság? És aki ezt nem érti? Az már örökké kívül reked? Vajon Isten engem nem szeret, hogy nem hallom meg a hangját? Vagy rossz helyen keresem? De hol van Isten? A templomban? A csendben? Az imában? A másik emberben? A természetben? Vagy a keresztség által szól hozzám? Van a megtérésnek valamifajta „receptje”?

(Részlet a szerző előszavából)